A füstös kocsma ajtaján egy magas alak lépett be. Testét és arcát barna lepel takarta. Minden szempár rá szegeződött, ő azonban egyikkel sem törődött. Céltudatosan az egyik asztal felé indult, ahol egy férfi fogyasztotta ebédjét, ami egy szelet mócsingos hús és egy karéj kenyér volt. Az idegen megállt az asztal mellett, majd halk morgással jelezte, hogy mondandója van.
- Mit akarsz tőlem? - kérdezte csámcsogva a férfi.
- Van nálad valami, amit tőlem loptál.
- Nem értem, mire gondolsz.
Az ismeretlen levetette köpenyét és csuklyáját, ezzel újra magára vont minden figyelmet az ivóban. Legalább két méter magas, karcsú felidal volt, homokszínű szőrzete barna sörénybe futott át a fején, ami néhány fonott tincstől eltekintve kiengedve pihent a vállán. Széles feje zord oroszlánéhoz hasonlított, fülei fölfelé hegyesedtek, ragadozó szeme mereven figyelte a férfi arcát.
- Barátom, beszéljük meg! - a férfi rémülten szólt a fölé tornyosuló felidalhoz, miközben elsápadva dőlt hátra székében.
- Bűnöd nem jár beszéddel, hacsak vissza nem adod, ami engem illet - felelte hidegen az oroszlán.
- Már túladtam a jószágon.
A felidal dühében felüvöltött, a kocsma népe egy emberként rezdült meg. A következő pillanatban karmok villantak, amelyek átszakítva a férfi ruháját, mély sebeket szántottak a mellkasára. Az égető fájdalomtól hátrarúgta magát az asztaltól, nagyot csattant a földön, majd az ajtó felé kezdett kúszni. A felidal mellélépett, megragadta a nyakát, aztán felemelte a koszos padlóról, egészen addig, hogy egy magasságban legyen a fejük.
- Az a ló többet ér, mint a te mocskos életed! - bömbölte a felidal mély, karcos hangján. - A felszerelése egyedi, kézzel készített. Még az apám apja kapta hűséges testőri szolgálataiért - sziszegte tűhegyes fogai között, miközben a szeme résnyire szűkült.
- Esküszöm, megfizetem az árát! - esdekelt a férfi a könnyeivel küszködve.
- Ahogy kívánod - biccentett az oroszlán, majd nagyot lendített áldozatán. Átrepítette az asztalok fölött, és az ajtó állította meg keserves reccsenéssel. - Most megfizetsz! - szólt utána baljós morgással.
A lótolvaj
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése