A szurkolók

Az aréna a tomboló közönségtől volt hangos. A minden évben megrendezésre kerülő sárkánylabda bajnokság nézők ezreit vonzotta a nagyvárosokba, ilyenkor mindenhol felpezsdült az élet. A mostani mérkőzés igen fontos volt mindkét csapatnak, mivel továbbjutásuk volt a tét. A játékosok idegességének a szurkolók adtak hangot, akik különböző méretű lobogókat lengetve lelkesítő dalokat énekeltek. Az egyik oldalon zöld-fehér sávos zászlók, a másikon fehér alapon kék kockásak hullámoztak a szélben. Az utolsó percekhez közeledve pattanásig feszültek az idegek, a két csapat döntetlenre állt. A zöld mezeseknek sikerült megszerezni a súlyos kőgolyót, az ellenség játékosai minden erővel védekeztek, ám a csapatkapitányuk támadásra sarkallta sárkányát. A két fenevad hatalmasat ütközött a magasban, az óriási golyó pedig a földre zuhant. A zöldek tábora felháborodva szidalmazta a mérkőzésvezetőt a szabálytalanságért, aki továbbintette a játékot. A szurkolók dühödten indultak meg az aréna két oldalán, hogy a másik táboron vegyenek elégtételt. A feleket egy kétméteres fal választotta el egymástól, amire először egy magas, robosztus,  kopasz férfi mászott fel.
- Készüljetek, alföldi kutyák, most végetek! - kiáltotta a kockás lobogók felé.
Mögötte közben társai segítették fel egymást a falra, akik mellé állva szintén ellenfeleiknek kiabáltak. Mikor már többen nem fértek mögé, hátrébb lépett, majd a szurkolók közé vetette magát. A tömegből kinyúló kezek apránként letépték zöld felsőjét, miközben megpróbálták lefogni, de ő megállíthatatlanul ment előre, azt ütötte, akit elért. Nem érdekelte, hogy hányan ütik, kibírt mindent. Hárman ugrottak a hátára, le akarták teperni, ő viszont sorra levetette magáról támadóit. A lépcsőkön ekkor feltűntek az aréna őrei, akik megpróbálták lenyugtatni a szurkolókat. A kopasz férfi kiverekedte magát a tömegből, az egyik páncéloshoz lépett, majd megragadta torkát, felemelte, kicsavarta kezéből fabunkóját, aztán ledobta a lépcsőről. Újra az ellenfél szurkolóihoz lépett, feje fölött megforgatta fegyverét, majd hatalmasat lendített rajta. Mikor már negyedik ellenfelét csapta le, egy hatalmas ork lépett elé, kezében a kék-fehér kockás zászlót szorongatta.
- Te vagy az én ellenfelem! - kiáltotta dörgő hangján.
- A társaid sem bírták ellenem, téged is kiütlek! - válaszolta a férfi, majd eldobta a fabunkót, és felcsapta ökölbe szorított kezeit.
- Akkor hát győzzön a jobbik! - mondta az ork, aztán a kopaszra rontott.