Egy magas férfi lépdelt a kastély lépcsőin a trónterem felé. A díszes, kétszárnyas ajtóban két őr állomásozott. Mindkettő aranyszínű páncélt viselt, oldalukon hatalmas pallos lógott. Mikor meglátták az érkező férfit, előrántották fegyvereiket és keresztbe rakva elzárták az idegen előtt az utat.
- Urunk hivatott? - kérdezte az egyik mély hangon.
- Csak raboljátok az időmet - szólt nyugodtan a férfi. - Engedjetek tovább!
- Amíg nem felelsz, nem léphetsz be a trónterembe! - mondta a másik őr.
- Hát legyen, ti akartátok - azzal az idegen mellkason rúgta az egyik katonát, aki ettől kibillent az egyensúlyából és a páncél súlya a földre rántotta.
A másik azonnal meglendítette pallosát, de a támadó gyorsan hátraszökkent, majd előrántotta belezőjét. Az őr újabb támadásra készült, fegyverét magasan a feje fölé emelte, azonban az ismeretlen megint gyorsabbnak bizonyult, hirtelen előre lépett, majd vaskesztyűs kezével megragadta a pallos pengéjét és egy precíz mozdulattal nyakon szúrta az őrt. A páncél súlyától hamar elterült a földön, a markolat lassan kicsúszott a kezéből. Társának nagy nehezen sikerült fölállnia, ám ekkor az idegen oldalról a fejének lendítette a pallos végét. Az ütés erejétől elhasalt a földön, támadója a hátára térdelt, hajába markolva megemelte a fejét, majd egyetlen mozdulattal elvágta a torkát.
- Én szóltam, hogy engedjetek tovább - mondta mosolyogva a férfi, miközben felállt a földön vérző katonáról, majd egy határozott mozdulattal berúgta a trónterem ajtaját.
A terem másik végében, díszes ruhában foglalt helyet a fiatal király, aki a nagy csattanásra felugrott trónszékéből, ekkor megpillantva a bejárat előtt heverő két őrt. Az idegen gyilkos mosollyal sétált felé, kezében tartva belezőjét, melyről még csöpögött a katonák meleg vére. Az uralkodó elsápadva ült vissza székébe, lábai már annyira remegtek, hogy nem bírt tovább állni rajtuk.
- Milyen démoni lény vagy te? - kérdezte remegő hangon.
- Én vagyok a te legrosszabb rémálmod - felelte nyugodt hangon a férfi.
- Ki küldött téged? Mi céllal jöttél? - jöttek az újabb kérdések.
- Az általad meggyötört nép küldött, hogy elfoglaljam azt a trónt, amit az apám bízott rád, mielőtt elbukott volna a hazáért vívott harcban - válaszolta.- III. Yorwick vagyok, a korona jog szerinti örököse, és azért jöttem, hogy visszavegyem, ami engem illet.
A trónörökös
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése