Álarcosbál

A hatalmas kastélyból víg zeneszó hallatszott ki. A végtelennek tűnő, virágokkal teli hátsó kertben barátok és szerelmes párok sétáltak a holdfényben fürödve. Odabent a zenészek a Tavaszköszöntő második felvonását játszották, a vendégek párokat alkotva járták a szerelmesek táncát. A nőkön színpompás ruhák díszelegtek, a férfiak családjuk címerének színeit viselték. A vidám arcokat díszesen festett maszkok takarták, így csak a mosoly és a szem volt az, amit mindenki láthatott. A terem egyik sarkában egy vörös ruhás fiú ült, a táncoló embereket figyelte, közben szép lassan egy pohár bort kortyolgatott. A sok vidámság láttán szomorúság telepedett a szívére, sóhajtva beletúrt tejfehér hajába. Mikor poharából az utolsó korty is lefolyt a torkán, egy fehér ruhás felszolgáló lépett mellé.
- Hozhatok még egy pohárral, Tirial úrfi? - kérdezte dallamos hangon.
- Nem kérek, köszönöm - felelte lehajtott fejjel, majd átnyújtotta az üres poharat.
- Ha csak itt búslakodik magában, nem fog táncpartnert találni, az ital pedig nem boldogít - mondta a felszolgáló.
- Nekem nem csak egy táncpartner kell - emelte fel tekintetét a fiú, ám valamin megakadt a szeme.
Egy fiatal nő lépett be a terembe, rózsaszín ruhájának szoknyáját finoman megemelve lépkedett. Vállát aranyszőke haja takarta, amiben egy hatalmas, telt szirmú rózsa díszelgett. Kék szemei a maszk mögül kémlelték a táncoló vendégeket, arcán apró mosoly ült. Úgy tűnt, nem talált magának táncpartnert, mert útját az erkély felé vette. Mikor a megbabonázott Tirial magához eszmélt, gyorsan felállt, majd a tömegen keresztül követni kezdte. Az ajtóban megtorpanva vette észre a lányt, amint az erkély korlátján támaszkodva a csillagokat nézi.
- Szép tiszta esténk van, nemde? - kérdezte a fiú, miközben a szépség mellé lépett.
A lány kissé megijedt, de meglátva a hang gazdáját elmosolyodott.
- Igen, nagyon szép - felelte, miközben tekintetét újra a sötét égboltra emelte. - De olyan távol vannak a csillagok.
- Ha velem tartasz, mutatok egy helyet, ahonnan jobban lehet látni őket - szólt mosolyogva, majd a lány kezéért nyúlt.
Mikor a fiatal teremtés elfogadta az ajánlatot, Tirial közelebb lépett hozzá, majd átkarolta a derekát. A fiú hátáról varázslatos módon hófehér angyalszárnyak nőttek ki, majd a lánnyal együtt a magasba emelkedtek.