Az új otthon

A régi vár hatalmas falai büszkén magasodtak a fák között. A díszes kastély a hegy lábához volt építve, előtte a várnép házai húzódtak, sok kis utcát alkotva, fönt a hegyen pedig a bányákhoz vezető szerpentinek tekergőztek. A két bástyával védett várkapuhoz széles híd vezetett át a vizesárok felett, aminek alján egybefüggő tócsákban néhány hal úszkált. A falak közé lépve egy kis tér terült el, ahonnan több macskaköves út kígyózott a házak között. Az erdőből két lovas tűnt fel, a hídhoz érve leszálltak hátasaikról, majd átsétáltak a kapu alatt.
- Hogy tetszik a vár, így első ránézésre? - kérdezte az egyik, egy alacsony, vékony férfi a másiktól.
- Meg kell hagyni, nagyon kellemes a vidék, világos az egész vár - felelt a másik nézelődve.
- A Szövetség tudta, hogy kedvére való lesz, Dárdás nagyúr.
- Sokkal nagyobb, mint az én otthonom, de ennél több kell, hogy otthagyjam a hazámat - nézett rá Darwell.
- Akkor nézzünk körbe, megmutatom a kastélyt - javasolta kísérője.
- Hiányzik a falon kívüli mezőség, a horizontig elnyúló, megművelt földek.
- Az erdő szélén, kis gyaloglás után zöldellő rét terül el, az előző várúr ott tartotta az istállóját, több mint kétszáz lovat számolva - mutatott a férfi nyugati irányba.
- Kétszáz ló - ismételte a fiatal hadvezér maga elé.
- Úgy bizony - helyeselt. - Az erdő vadakban gazdag, a hegyek még nagyon sok kincset rejtenek, a fákon túli mezőgazdaságok pedig széles választékban termelik a gyümölcsöket, gabonaféléket.
- Miért hagyta itt ezt a helyet az előző várúr? - érdeklődött Darwell.
- A nagyurat és egész családját elnyelték a zúgó habok - jött a válasz.
- És a hozzá tartozó várnép, a falvak lakói?
- A várból mindenkit kiköltöztettek a kastély megóvásának érdekében, a falvak pedig kibővítve raktáraikat folytatják a termelést. Ezen a földön majdnem kétszer annyi település van, mint amennyivel maga számol hazájában.
- És a ménessel mi történt? - kérdezte izgatottan.
- Felét eladták a környező királyságokban, a másik felét a nagyúr zászlósa felvásárolta - válaszolt a kísérő.
Dárdás az utcán végignézve elképzelte a szorgosan munkálkodó várnépet, majd madártávlatban bejárta a tájat, az erdőket, a mezőket, a magas hegyeket és a sok békés falut, végül meghozta a döntést.
- Értesítsd a Szövetséget, mától ennek a helynek Dárdásvár a neve! - szólt vidáman.