Az utolsó

Csak egy valaki állt a vérben, akinek sikerült megőrizni mulandó lelkét a fájdalmas haláltól. Gyenge volt, de szíve még dobogta az élet ritmusát. Sebei mélyek voltak, vére patakokban folyt, de az ő ideje még nem járt le. Talán az istenek oltalmazták, talán csak a vak szerencse talált rá abban a mészárlásban, de legalább életben volt. Értelmetlennek érezte, minden, mindenki ott hevert a földön, aki fontos volt neki az életben, mivel árva volt. Szülei eldobták maguktól, az utcán nőtt fel. Lopott, zsebelt, később ölt is a vérdíj ellenében. Ez jelentett neki mindent, de most, egy értelmetlen mészárlás véget vetett mindennek. Barátai, akik mind testvérként szeretettek voltak, most magára hagyták. Mély barátságuk okozta végzetüket, hiszen ha valaki megállt, ha valaki szembeszállt a végzetével, a társai nem hagyták magára. Azt az órát bárdok zengenék éveken át, mert egy csodával felért az, ami ott történt. Hatan szálltak szembe majdnem két tucat katonával, és mégis csak egyetlen egy ember élte túl, egy tolvaj. Lassan letérdelt az alatta gyülemlő vérbe, majd fejét hátravetve keservesen felordított. Körülötte elöntött mindent a köd, a világ lassan sötétségbe borult. Vérfagyasztó hideg járta át a testét, amiből már szinte biztosra tudta, hogy nincs egyedül. Erősödő lépteket hallott a távolból, majd egy éjfekete ruhás férfi lépett elő a ködből. A tolvaj lassan ráemelte üres tekintetét.
- Ugye értem jöttél, Mester? - kérdezte halkan.
A férfi lassan közelebb lépett, övéből egy smaragdszínű tőrt húzott elő, amit átnyújtott az előtte térdelő szolgájának.
- Ezért éltem napról napra, hogyha eljön az idő, ne úgy haljak meg, mint egy közönséges tolvaj, hanem mint egy kiválasztott. Köszönöm a megtiszteltetést, Árny mester. Követni foglak túl a halandók világán, túl a fényen, ahol már birodalmad nyújtja felém karjait - hálálkodott eszelős lánggal a szemében.
Az árnyak ura lassan bólintott, majd újra elnyelte a köd, magára hagyva a tolvajt. Lehajtotta fejét, széttépte ingét, aztán szíve fölé illesztette a tőr hegyét. Könnyek kezdték lemosni a vért az arcáról, de nem akart már várni. Húsába tolta a pengét, mely lassan kioltotta életét.