Cera bosszúja

A sötét város kihalt utcáin fürge árnyak suhantak. Legelöl egy magas, éjfekete hajú férfi futott, üldözői fekete egyenruhás alakok voltak, arcukat félmaszk takarta. Az út a hatalmas templomtérre nyílt, ahonnan számos kis utca futott szét a házak között. Az idegen egy pillanatra megtorpant, majd az egyik sikátor felé vette az irányt. Három követője gondolkodás nélkül követte.
- Zsákutcába rohan az átkozott - szólt az egyik.
- Innen már nem menekülhet - mondta a társának az, aki legelöl futott.
- Yin! A többiek sem tudták megfékezni, mi hogy fogjuk? - kérdezte a harmadik.
- Ne izgulj, Zoh! - nevetett fel vezetőjük. - Hamar végzünk vele.
A kis sikátor ekkor egy kanyarhoz ért. Mikor befordultak, célpontjuk néhány lépéssel előttük állt, a zsákutca végénél.
- Most megfogtunk, Cera! - szólt Yin.
- Minden elismerésem a tiétek - nevetett fel. - De az az igazság, hogy nem ti, hanem a falak kaptak el.
- Még halálod perceiben is szemtelenkedsz?! - kiáltott idegesen Zoh.
- Majd meglátjuk, ki fog most meghalni - mondta mosolyogva Cera, majd villámgyors mozdulattal előre ugrott.
Jobb kezén széthasadt ingujja és bőre, így láthatóvá vált igazi testének bíbor színe. Megragadta Zoh torkát, majd a magasba ugrott vele. A férfi rémülten levegőért kapkodott, közben a satuként szorító ujjakat próbálta lehámozni a nyakáról.
- Nemsokára a társaid is követni fognak - szólt a démon, majd ledobta áldozatát, aki a kikövezett talajba csapódva, nagyot reccsenve szörnyethalt.
Mire Cera földet ért, arcán is szétszakadt a bőr, fogai tűhegyes agyarakká nőttek, homlokán két kos szarv tekeredett.
- Nevetve fog széttépni minket, Yin! - mondta remegve a másik férfi.
- Mocskos kis féreg! - kiáltott mély, hörgő hangján Cera.
A szellemirtó térdre rogyott, arcára halálos félelem ült ki. Szemén, orrán és fülén vér kezdett folyni, majd némán eldőlt. A démon lassan utolsó ellenfele irányába lépdelt.
- Yin Zorov - szólt nyugodtan. - Visszavenni nem tudom öcsém életét, de lelkeddel megfizethetsz érte.
Ellenfele leakasztotta maszkját, mialatt széles mosoly húzódott, majd előhúzta hátáról rúnákkal díszített, tökéletesen munkált kardját.
- A testvéred után küldelek, ahol még a démonok is szenvednek!