Csak egy szó

A fiú izgatottan sietett ahhoz a házhoz, ahol élete szerelme lakott. Egyik kezében hófehér szárnyas rózsát vitt, másikban egy szépen megmunkált aranygyűrűt szorongatott, aminek belső ívébe csak ennyi volt vésve: Szeretlek. A kapun belépve átment a zöldellő kerten, majd mielőtt kopogott volna az ajtón, megigazította ruháját és kissé kócos haját. Nagy levegőt vett, aztán bezörgetett a díszes ajtón. Nem sokkal később az inas jelent meg a bejáratnál, majd kicsit szomorúan köszöntötte a fiút:
- Szép napot, Galar úrfi! - szólt meghajolva.
- Jó napot, Liro! - mondta vidáman a fiú. - Marimhoz jöttem.
Az inas arcára bánat ült ki, tekintetét a földre vetette.
- Sajnos a kisasszonynál jelenleg vendég tartózkodik.
Galar érezte, ahogy szívverése felgyorsult, térdei remegni kezdtek. Fejében kérdések sorozata ismételgette magát, amiket most legszívesebben egyszerre tett volna fel valakinek, de nem hagyta el szó a száját. Arrébb tolta az inast, aztán beviharzott a hatalmas házba, egyenesen a nappali felé. Az elé táruló kép teljesen lesokkolta, arcán könnycseppek szaladtak végig. Élete egyetlen szerelme kezét egy magas, szőke férfi tartotta. Marim mosolyogva figyelte kérőjét, szorosan tartva a tőle kapott vörös rózsacsokrot. Galar teljesen összetörve indult visszafelé, az ajtóban megállt Liro mellett, majd ráfordította könnyes tekintetét.
- Ha a kisasszony érdeklődne utánam, mondja meg neki, hogy elutaztam a városból - szólt remegő hangon. - Ezeket pedig adja át neki - azzal átnyújtotta a szárnyas rózsákat és a gyűrűt.
- Nagyon sajnálom, hogy így történt - mondta halkan az inas.
A fiú némán távozott, üveges tekintettel követte az utat, könnyei a porba hullva jelezték, merre ment. A kapuhoz érve, egy hangos ajtócsapódás után angyali hang ütötte meg a fülét:
- Várj, szerelmem! - kiáltott Marim. - Nem hagyhatsz itt!
Galar felkapta a fejét, megfordult, aztán letörölte könnyeit. Egy gyönyörű, aranyszőke hajú lány szaladt sírva felé. Mikor odaért hozzá, karjait széttárva a nyakába ugrott, majd szorosan átölelte.
- Te vagy az életem, nem mehetsz el! - mondta, miközben arcát a fiú vállára fektette.
- Bent vár a kérőd, a vőlegényed... - szólt halkan Galar, aztán viszonozta a lány ölelését.
- Azt a férfit anyám hívta, de én nemet mondtam neki - nézett fel Marim.
Felemelte vékony kezét, megmutatta az ujját, amin ott csillogott az a gyűrű, melybe csak egy szó volt vésve: Szeretlek.