Éhezők

A sötét barlang bejáratát már egy hete hatalmas sziklák zárták el. Odabent négy jó barát vesztegelt, akik egy vihar elől bújtak fedezékbe, mikor beomlott a kijárat. Az egyikük lábára hatalmas kőtömbök zuhantak, szilánkosra törve a csontjait. Hatalmas ork volt, semmi jelét nem adta a fájdalomnak. Ezüstös hajú társa és két másik barátja próbálták kiszabadítani, de erőfeszítésük sikertelen volt. Élelmük már négy napja elfogyott, vizet is csak a barlang mélyebb járataiból tudtak szerezni. Az egyik férfi, aki már félmeztelenre vetkőzött, éppen egy könyv lapjait tépkedte ki, és dobálta egy kupacba.
- A tűznek áldozom utolsó könyvemet - szólt unottan.
- Ha kell neked, akkor ne tépkedd szét - mondta társa, aki egy kiterített prémen pihent.
- Megőrülnék a sötétben - felelte a másik. - De legalább valami hús is lenne a lángok fölött.
- Akkor keresd meg azt a patkányt, amit két napja kergettél el - lépett elő az ezüst hajú az egyik alagútból.
- Ti is tudjátok, hogy nem megy a cserkészés - mondta sértődötten a férfi, majd kitépte az utolsó lapot is.
- Itt ér utol minket a halál - szólt mély hangján az ork. - Már nincs remény.
- Én ugyan nem fogok itt veszni! - ugrott fel a helyéről az eddig nyugodtan fekvő férfi. - Ha kell... - kezdte mondandóját, de ekkor súlyos csend ült a barlangra.
Mindenki tudta, hogy mire gondolt, nem kellett szavakba foglalnia. Lassan övéhez nyúlt, ahonnan egy tőrt húzott elő, melynek pengéjén megcsillant a sziklák között beszűrődő fény. Az ork kezébe ragadta hatalmas pörölyét.
- Verd ki a fejedből! - rivallt társára.
- Ha nem teszem meg, Wirk fog végezni velünk - mondta halálos nyugodtsággal a férfi, majd lassan elindult.
- Renn jól beszél - szólt közbe mosolyogva az ezüsthajú. - A mocskos véred őrülten kínozza az orromat.
Az eddig remegve üldögélő férfi is felállt, majd kardot rántva az orknak rontott. A zöld monstrum lecsapott hatalmas fegyverével, de annyira elgyengült már, hogy nem tudta megtartani a kezében, így nyele kifordult az ujjai közül. Renn csapdába esett társa mögé lépett, majd egy határozott mozdulattal átvágta torkát. Wirk egy ugrással utolsó élő társa mellett termett, megragadta annak fejét, aztán hatalmas erővel beleverte a sziklafalba.