Eltűntek

A szán sebesen siklott a hófedte síkságon, amit nyolc északi kutya húzott. Gazdájuk magas, vállas férfi volt, arcát fekete sál takarta, testét medvebundával védte a hideg ellen. Szemöldökét már benőtték a hókristályok, hunyorogva figyelte a vakító tájat.
- Apu, nagyon melegem van - szólt egy vékony hang a szánra felkötözött prémek közül.
- Ne izgulj, nemsokára a faluban leszünk - felelt érces hangján a férfi.
- De nem kapok levegőt.
- Ne nyafogj, ha kitakarlak, jobban megbetegszel.
- Kérlek, apu! - hallatszott kis idő múlva újra a vékonyka hang. - Megígérem, hogy utána a faluig csendben leszek.
A férfi lehunyta szemét, nagyot sóhajtott, majd a prémek felé nyúlt.
- Rendben van, de akkor egy hangot se halljak, amíg oda nem érünk - azzal kitakarta a kis arcot.
Egy mosolygó kislány nézett fel rá, még hatalmas, tengerkék szemei is vidámak lettek, mikor meglátta apját. Ámulatba esve figyelte az égen rohanó felhőket, mindegyikben egy-egy állatot, tárgyat vélt felfedezni.
- Nézd, apu! - bökött orrával az egyik felé. - Az ott pont olyan, mint egy kis nyuszi.
A férfi próbálta megkeresni, de neki minden felhő teljesen egyformának tűnt, így csak helyeslően bólogatott. Mikor újra a horizont felé nézett, fekete füstöt vett észre a távolban.
- Most már vége a bámészkodásnak - mondta, majd a prémek felé nyúlt.
- Ne, apu, csak még egy kicsit - kérlelte a lány.
- Megbeszéltünk valamit! - azzal betakarta a kicsi arcot.
Tekintetét nem tudta levenni a füstről, ami már egész biztosan a falu felől jött. Mikor elhaladtak az első házak között, gyalogtempóra lassította a szánt, kutyái is olyan nyugtalanok voltak, mint ő. Egyetlen lakót sem látott, minden kihalt volt, a szerény faépítmények hangos reccsenéssel adták meg magukat a mindent elemésztő tűznek. A vadászház elé érve  lefékezett, majd leszállt a szánról, aztán elengedte a nyolc északit, hátha találnak valamit. Fejében egyre tisztább kép kezdett összeállni az itt történtekről, ám gondolatait lánya terelte szét.
- Apu, mi ez a füstszag?
- Csak a falu szélén égetnek valamit - felelte. - Várj meg itt, hozok neked gyógyszert, maradj csendben.
- Megyünk még valahova? - hangzott a meglepett gyerek kérdése.
- Igen, megkeressük anyut - válaszolta.