Felkelés

A lázongó tömeg az utcákon tolongott. Az egész városon a káosz uralkodott, a helyőrség próbálta a külső kerületekbe terelni a csőcseléket, de az mohó szörnyetegként dúlta fel a központot. Az elégedetlen nép megrongált padok darabjait és feltépett macskaköveket gyűjtött magához, amiket a katonáknak tartogattak. Az egyik tér közepén, egy ledöntött szobor talapzatán magas férfi állt, messzeszálló hangjával a tömeget lázította.
- Polgárok, ezen a napon véget vetünk az elnyomásnak! Nem hagyhatjuk, hogy a Százados önkényesen uralkodjon a város felett! - a nép hangos rivalgásban tört ki. - Estére minden katonát láncra verünk, a tiszteket és a zsarnokot pedig itt, ezen a téren kivégezzük! - a lázongók őrjöngve emelték a magasba otthonról szerzett, vagy az utcán gyűjtött fegyvereiket.
Ekkor az utcákban páncélosok sorakoztak fel, várva a parancsot. A férfi leugrott a talapzatról, fejére illesztette kopott sisakját, majd régi kardját kezébe fogva az egyik sétálóutca felé indult. Mikor kellő távolságra ért, kezeit széttárva megállt a katonákkal szemben.
- Ti lennétek a város védelmezői? - kérdezte gúnyosan. - Fegyvert fogtok az elnyomottakra? - a mögötte tolongókat egyre jobban hergelte mondandója.
A páncélosok  a velük szemben zúgó túlerőt figyelve maguk elé emelték pajzsaikat.
- Felsorakoztok saját családotok ellen, akik már nem bírták elviselni a Százados tetteit? - szólt újra. - Hát nem veszitek észre, hogy gyerekeitekre, szüleitekre fogtok fegyvert?
A felbőszült tömeg egyre hangosabbá vált, mindenki csak a férfira várt.
- Ti is ebben a városban éltek, mégis némán tűritek az elnyomást! Ha igazi polgárok vagytok, félreálltok az utunkból, hogy igazságot szolgáltathassunk, akkor megkegyelmezünk nektek!
Az emberek már nem bírták tovább, hatalmas bestiaként rontottak a katonákra. A férfi futott legelöl, felkészülve a legrosszabbra is, de bízott a nép erejében. A velük szemben álló páncélosok a pajzsok mögül figyelték a feléjük tartó tömeget, fülükben ott visszhangzott minden egyes szó, amit az imént hallottak. Fejükben a parancs küzdött az igazság ellen, próbálták eldönteni, mi lenne a helyénvaló. Mikor a lázongók már csak pár lépésre voltak tőlük, a pajzsfal kettényílt, hogy átengedjék a népet, majd sisakjaikat eldobva ők is megfordultak, hogy a polgárokat támogatva a zsarnok elé vonuljanak.