Grimwer és Darázsfullánk

A kis csónak lágyan ringott lefelé a csendes folyón. A parton fűzfák hajoltak a víztükör fölé, hogy meglessék a ladik utasát. A nap már lenyugodni kezdett, maga mögött hagyva a nyári meleget, hogy rózsaszínre fesse a körülötte gyülekező bárányfelhőket. A csónak utasa mozgolódni kezdett, arcáról lehúzta vizes pólóját, amit már teljesen megszárított az égi tűzlabda. Felült, majd nagyokat pislogva nézett körbe, hátha megtudja, merre sodorhatta a víz. A fiú nem lehetett több húsznál, fekete haja enyhén belógott smaragdzöld szemébe. Ruháiból ítélve nemesi udvarból valónak tűnt, de még az egyszerű ember is tudta, hogy ruháit nemes egyszerűséggel lopta. A csónak végében lapult szeretett vívótőre, az általa elnevezett Darázsfullánk, ami már évek óta állt a szolgálatában, hogy kimentse a legveszélyesebb helyzetekből is. Hideg pengéje megtörte a fényt, pedig hű szolgálata során már több száz ellenfél vérét kóstolta. Markolatát oroszlánfej alakú kosár védte, melynek ezüstös arcán arany szempár tündökölt. Gazdája kitörölte az álomfoszlányokat a szeméből, majd megragadta a markolatot, hogy ölébe emelje. Zsebéből kis bőrzsákot húzott elő, majd egy köszörűkövet és egy darab puha kendőt vett ki belőle.
- Gyere ide, barátom, kiélezem fullánkodat! - mondta mosolyogva a fiú.
- Köszönöm, gazdám! - szólt egy lágyan csengő hang. - Merre vesszük utunkat?
- Meg kell tudakolni, merre vagyunk most, majd Kendaelnek fordulunk, hogy végre megkaphasd a hozzád illő kosarat - felelte.
- Új kosarat kapok? Gazdámnak inkább magára kellene költeni azt a kevés pénzt, hogy még jobban tetsszen szíve választottjának.
- Van elég pénzünk, Darázsfullánk! - kiáltott fel vidáman a fiú. - Pár aranyból csináltatok új ruhát magamnak, azzal ne foglalkozz! Neked is jól kell kinézned, ez a régi kosár nem illik a nevedhez! - mondta, miközben köszörülni kezdte a fényes pengét.
- Apjának nem is visz haza semmit? - kérdezte nyugtalanul Darázsfullánk.
- Apámmal csak ne törődj! - nevetett a fiatal kalandor. - Miután mindent elrendeztem, visszajövünk a szerelmemért, hogy hármasban elszökjünk a keleti partokra.
- És ezt a kisasszony is tudja? - hangzott az újabb kérdés.
- Beth mindent tud, öt nap múltán fent a dombtetőn fogjuk várni, hogy a telihold fénye világítson utunkon.
A nyugodt naplementét erős férfi hang törte meg a távolból.
- Grimwer! Átkozott tolvaj! - kiáltotta egy borostás férfi csónakja elején állva, közben vörös köpenyét tépte a lágy szél. - Elválasztom a fejedet a testedtől! - tombolta, majd kardot rántott.
- Úgy látom, bajban vagyunk, gazdám - mondta Darázsfullánk.
- Ne izgulj, volt már keményebb ellenfelünk is - felelte Grimwer, majd hirtelen talpra ugrott a kis csónakban. - Jöjjön csak! - kiáltotta. - Meglátjuk majd, hogy kinek a feje hullik a porba! - azzal Darázsfullánkot célpontjára szegezte.