Halálra ítéltek

Az aréna zengett a nép hangjától, a szolgák éppen az előző összecsapás áldozatait húzták a lejáratok felé. A harctér alatti cellák egyikében két alak várt a sorára, egyikőjük egy hatalmas ork volt, a másik egy fekete hajú, mosolygós férfi. Mindkettőjükön barna, mocskos köpeny volt, ami teljesen elfedte testüket. Hallva a tömeget, az ork is elmosolyodott és mély, durva hangján a férfihez szólt:
- Mit keres az arénában egy magadfajta? A hírnév után jöttél?
A férfi zavartan a monstrumra nézett, majd újra elmosolyodott. Kék szemeiben halvány, jégszínű láng égett, szinte felgyújtotta azt, amire csak ránézett.
- Halálraítélt vagyok - felelte vidáman. - Kivégeztem a szomszédos város Fény templomának összes papját.
- Nem kis teljesítmény - jegyezte meg a zöldbőrű. - Hogy kaptak el?
- Ez volt a negyedik szent hely, már vártak rám, de nem tudtak megállítani - mondta elábrándozva.
- Az istenek hatalmára! - kapott fejéhez az ork. - Akkor mit keresel itt?
- Már unalmas látvány volt a sok védtelen pap kiontott vére, kell egy kis izgalom is, ezért feladtam magam - válaszolt nyugodtan a férfi.
- Elárulnád a nevedet, őrült barátom? - érdeklődött a nagy harcos.
- Xeth vagyok, Lángkezű Xeth. Benned kit köszönthetek, hatalmas cimborám? - kérdezett vissza.
- Borog vagyok, a Télihold klán egyik legjobb harcosa - húzta ki magát büszkén az monstrum.
- Téged akartak elfogni a hegyekben állomásozó kapitányok?
- Úgy bizony! - nevetett fel az ork. - Több mint kétszáz katonát vágtam le minden egyes csatában - mondta dicsekedve.
A kellemes beszélgetést egy katona zavarta meg:
- Ti következtek, fiúk! Halálig tartó küzdelem a büntetésetek!
A két újdonsült barát vidáman nézett egymásra.
- Ez tetszeni fog - mondta nevetve Xeth, azzal levetette köpenyét, így láthatóvá vált démoni jobb karja, mely kobaltkék lángokban égett.
Borog követte társa példáját, utána kezébe ragadta hatalmas kalapácsát.