Hellborg

A hegyek között sűrű pelyhekben esett a hó. A végtelen fehérségben egy férfi sétált, aki barna medvebundát viselt a hideg ellen. Lábára prémes csízma volt felfűzve, ami ellenállt a kegyetlen fagyoknak. Vastag sapkáját jól a fejére húzta, így csak mélybarna szemei látszódtak ki alóla. Lehelete apró párafelhőként távozott az orrán, amit hamar szétfújt a maró szél. Már napok óta haladt az embertelen időben, közben végig egy szó lebegett a szeme előtt: a bosszú. Azt a szégyentelen szörnyeteget kereste, aki végzett apjával és testvérével. Csak ennek a bestiának a nevét súgta a szél a fülébe, ez hajtotta előre. A szürke felhőréteg mögött már nyugodni tért az elnyomott Nap, egyre kevesebbet lehetett látni az erősödő hóviharban, mikor visszhangzó üvöltés törte meg a süvítő szél hangját. A férfi hirtelen felkapta a tekintetét a fehér lepelről, és a sötétedő messzeséget kezdte figyelni.
- Hát megtaláltalak, Hellborg - suttogta maga elé, majd ledobta magáról vastag bundáját, ami alatt farkasprémre öltött lemezpáncélzatot viselt.
Oldaláról leakasztotta hatalmas baltáját, aztán kezébe fogta fémpántolt, kerek fapajzsát is. Sapkáját lefújta fejéről a hideg szél, alóla pedig kihullott csapzott, fekete haja. Lángoló tekintettel a hang irányába kezdett futni, már látta az utolsó csapást, amivel leteríti ellenfelét. A havas sziklák között futva egy feneketlen szakadék peremére ért, ahonnan újabb üvöltés visszhangzott.
- Ütött az utolsó órád, Hellborg! - kiáltotta a sötét mélységbe. - Gyere és állj ki ellenem, ha van merszed!
Hatalmas bömbölés hasított a szélbe, majd egy jégkék szemű hósárkány emelkedett fel a szakadékból. Szárnycsapásai felkavarták a havat a férfi körül, aki a hideg ellen védekezve maga elé emelte pajzsát. A sárkány tűhegyes fogakkal kirakott száját újabb, csontig hatoló üvöltés hagyta el.
- Visíts csak, te átkozott! - rivallt rá a harcos. - Kitépem a szívedet a testedből, hogy aztán fajtád összes tagja rettegje a Ronil nevet!
A hósárkány szájában kékes fény kezdett derengeni, amiből a férfi tudta, most van az utolsó esélye a támadásra, különben őt is a halálba küldi a bestia, mint családtagjait. Néhány lépést hátrált, majd ellensége felé rontott, aztán a szakadék széléről elrugaszkodva a sárkánynak ugrott, közben baltáját a fehér szörnyeteg fejének irányába lendítette.