Lázadás

A hegyek között már napok óta folyt a munka. A fémszerszámok hangos visítással csattantak a kemény sziklák repedéseibe, ami az előkelő urakat már rég az őrületbe kergette volna. A gépekként dolgozó munkások azonban már megszokták a fülsértő zajt. Dolgozniuk kellett, hiszen a gátnak készen kellett lennie, még a nagy áradás előtt. A zsarnok nagyurak minden szolgájukat munkába küldték, nem törődve sem nővel, sem gyerekkel. Egy szálfa termetű férfi zúzta csákánnyal a masszív köveket, ereje kimagasló volt, pedig teste nem tükrözte ennek jelét. Egész nap dolgozott megállás nélkül, még akkor is, ha sorstársai letették a szerszámokat, hogy egyenek valamit. Éjjel is csak pár órát aludt, aztán újra munkába állt az újonnan érkezett váltással. Testét hosszú hegek borították, melyeket korbács mart rá, az idő pedig beleégette a húsába. Rabszolga volt, orkok között nevelkedett, velük együtt ő is nyers, véres, kétes eredetű maradványokon élt. Bár embernek született, jelleme és viselkedése inkább volt állati. A hevesen zajló munkát hatalmas mennydörgés törte meg, amelyre mindenki felkapta a fejét. Az egyik katona leakasztotta oldaláról a korbácsot, és az előtte álló, védtelen nőre csapott vele.
- Dolgozzatok, mocskos kutyák! - kiáltotta. - Így soha nem fogtok végezni!
A nő kezéből kifordult a csákány, égető fájdalom járta át a testét. Az őr még kétszer megismételte az ütést, áldozata a földre roskadt. A harmadik lendítésnél azonban egy kéz ragadta meg a csuklóját, és hátrarántotta a karját. A rabszolga állt mögötte, szemében vad tűz lobogott.
- Nee merrd éggeszer meggüthni! - üvöltött az őrre érces, mély hangon.
A katona rémülten a kardjáért kapott, de a lázadó ekkor ellökte magától, és egy hatalmas lendítéssel annak vállába mélyesztette csákányának tompa hegyét. Az őr némán összecsuklott, a sebből meleg vér patakzott. A munkások némán néztek az ismeretlenre, mindenki feszülten várta, mi fog történni. A közelben álló őrök erősítésért kiáltottak, majd kivont karddal várták, mit tesz a lázadó. Egy alacsony férfi lépett mellé.
- Mi a neved, fiú? - kérdezte halkan.
- Gruwel vagyokk - felelt dörgő hangon.
- Vezess minket, Gruwel - mondta a férfi, majd egy hatalmas kalapácsot nyújtott neki.
Szerszámok erdeje nőtt hangos csatakiáltással az emberek feje fölé.