Mészárlás

A sötét ház folyosóin kétségbeesett kiáltások visszhangoztak. Az egyik emeleti szobából egy alacsony lány lépett ki, ruhája cafatokban lógott róla, melyet meleg vér áztatott. Tépett haja arca elé lógott, csak halálos mosolyát lehetett látni. Lassan körbenézett, majd elindult a legközelebbi hang irányába, ami szintén az emeleten volt.
- Miért menekültök előlem, talán féltek tőlem? - szólt lágy, dallamos hangján, közben próbálta úgy igazítani ruháját, hogy a legtöbbet takarja karcsú testéből.
Ekkor a sötétből hangos csatakiáltással, feje felett kardot forgatva egy férfi rontott rá. A lány megállt, hogy megvárja támadóját, aki elé lépve lecsapott kardjával, de a fiatal teremtés könnyed mozdulattal tért ki a vágás útjából, majd megragadta a férfi torkát.
- Örülnék neki, ha a társaid is ilyen lelkesedéssel rohannának elém, mert kezd elfogyni a türelmem - mondta mosolyogva.
- Nem ontottál még elég vért? - kérdezte remegve áldozata.
- Majd én eldöntöm, mikor volt elég! - tört ki a lány, majd egy határozott mozdulattal beleverte a férfi fejét a közeli falba.
Miután háromszor megismételte, elengedte az addigra élettelen testet.
- Te undorító kis féreg! - mondta lekezelően, aztán belerúgott.
A sötétben halk léptek után három csuklyás alak rajzolódott ki.
- Bura, azt a parancsot kaptuk, hogy vessünk véget az esztelen mészárlásnak! - lépett előrébb a középső.
- Talán a királyotoknak nem tetszenek a módszereim? - kérdezte nevetve a lány, miközben átlépte a holttestet.
- Túlzásokba esel, veszélyt jelentesz a városra és urunk jó hírére.
- Állítsatok meg, ha tudtok! - kiáltotta, majd lehajolva előrerugaszkodott, egyenesen a három idegen felé.
Az egyik tőrt rántva lépett társai elé, de támadója megragadta csuklóját, nagyot csavart karján, amit halk reccsenés kísért, majd a csuklyásba mártotta saját fegyverét, pontosan a szívébe. A másik kettő ekkor kardot rántott, de már elkéstek. A lány az egyiknek belenyúlt a szájába, majd egy határozott mozdulattal letépte annak állkapcsát, a másiknak hasfalát átlyukasztva kirántotta a beleit, végül önelégült mosollyal hátralépett.
- Gyengék vagytok - mondta, aztán lenyalta a meleg vért a kezéről.