Veszélyes környék

Egy magas, barna hajú férfi sétált az ódon lakóházakkal övezett utcán. Zavartan kapkodta tekintetét, még soha nem járt a város ezen részén. Reménykedett, hogy még napnyugta előtt kikeveredik erről a helyről, mert nem akart összeakadni a környék rosszarcú személyeivel. Az utca sarkán néhány gyerek vívott elég komolynak tűnő harcot fából készített kardokkal.
Mikor közelebb ért, hátát a falnak vetette, hogy a kis csatajelenet láttán felderengő emlékek között úszkálhasson. Az egyik szőke hajú, koszos képű gyerek nagy érdeklődéssel szökdécselt a férfi mellé, teljesen ámulatba ejtette az oldalán lógó kard látványa.
- Tetszik? - kérdezte barátságosan a fiútól.
- Ritka látvány - felelte a maszatos arcú.
- Nem járnak erre fegyveresek? - lepődött meg.
- Nem merik mutogatni a pengéiket - vonta meg a vállát a gyerek.
A férfi hátán végigfutott a hideg, a torkában hatalmas gombóc nőtt. Kapkodva beletúrt a zsebébe, ahonnan öt csillogó aranytallért húzott elő, majd a fiú felé nyújtotta.
- Figyelj, megkapod ezeket, ha elárulod nekem, merre lehet innen kijutni.
- Csak kövesse ezt az utat, a végénél pedig kanyarodjon balra, az már a központba vezet - magyarázta a gyerek, miközben apró ujjával a levegőbe rajzolta az irányt.
- Hálásan köszönöm, itt a jutalmad.
Mikor az öt érme csilingelve a kis kezekbe hullott, a fiú még gyorsan átszámolta, nehogy átverjék. A férfi sietve távozott, hogy sötétedés előtt kikeveredhessen erről az egyre barátságtalanabb helyről. Amint elhalkultak léptei, egy csuklyás alak lépett ki a kis utca rejtekéből, aztán leguggolt a gyerek mellé.
- Hova küldted ezt a nagylelkű úriembert? - kérdezte, miközben a távolodó férfit figyelte.
- A Bolhás kutya felé irányítottam, ott nem olyan nehéz eltüntetni a hulláját - felelte a fiú mosolyogva, aztán a csuklyás felé nyújtotta a kezét.
- Ügyes vagy - mondta az ismeretlen, miközben három aranyat szórt a kis tenyérbe.