Pillanatok

"Csak az nem fél, akinek nincs fantáziája."

A Búvóhely

Három férfi állt egy új építésű ház előtt, és hangosan tanakodtak. Az utcán lézengők mosolyogva figyelték őket, de tartották a távolságot, és inkább kikerülték a vitatkozó feleket. Az egyikőjük, egy kopasz, rőt szakállas férfi a füle tövét vakargatta öreg kalapácsával.
- Szerintem legyen Danay fogadója - dörmögte mély hangján.
- Miért neveznénk el pont rólad? - csattant fel a balján álló, szálfa termetű fiú.
- Mert én építettem fel az egészet!
- Akkor lehetne mondjuk Gulli tavernája is - szólt a harmadik, aki egy köpcös, kopaszodó fickó volt.
Két társa rosszallóan fordult hátra.
- És ugyan miért lehetne az a neve? - kérdezte lekezelően Danay.
- Az én ötletem volt, hogy építsünk kocsmát - felelte Gulli nagyképűen. - Ráadásul én öltem bele a legtöbb pénzt is.
- Az az apád pénze, te öntelt hólyag! - legyintett a magas fiú. - Geradd fogadója lesz a neve!
- Verd ki a fejedből, vagy én teszem meg, de azt nem fogod meghálálni! - Danay fenyegetően lengette kalapácsát társa arca előtt.
Egyiknek sem kellett több, azonnal hangos szitkozódásban törtek ki. A legócskább ivók borgőzös vendégei is elszégyelték volna magukat, ha meghallják a három alakból feltörő, mocskos szavakat. A heves vitát vad kutyaugatás törte meg, ami az utca sarkáról jött. Egy fekete tacskó cikázott át az emberek lábai között. A három férfi arrébbállt a kiskutya útjából, az pedig azonnal berohant a kocsma nyitott ajtaján. Egy pillanattal később két felföldi juhász porolt végig az út közepén, közben végig fülsértően csaholtak. Miután a két kutya eltűnt az utca másik végén, a kis tacskó óvatosan előbújt rejtekéből, körbeszimatolt az ajtónál, aztán elindult abba az irányba, ahonnan jött. A három férfi szava teljesen elállt a történtektől, tátott szájjal követték az eseményeket, végül vigyorogva összenéztek.
- Már tudom is, hogy mi lesz a kocsma neve - mondta nagyot kacsintva Danay.
- Én is tudom! - csattant fel Gulli. - Fekete tacskó lesz!
- Apád csak azért nem tekerte ki a nyakadat eddig, mert még nem vittél neki egy valamire való unokát - csóválta a fejét lemondóan Geradd.
- Higgadjatok le, félnótásak! - szólt rájuk a kopasz. - Búvóhely lesz a neve!

Viharsárkányok

A virágzó kerten egy kopasz fiú haladt át. Karján egy sárkányt ábrázoló tetoválás díszelgett, ami a vállától indulva a kézfejéig kúszott. A növényzeten túl, egy kis sziklatáblán ülve találta meg korosodó mesterét, aki éppen gondolataiba merülve meditált. A fiú csendben leült mellé, aztán homlokával a földet érintve meghajolt.
- Miért jöttél, Gahi? - kérdezte az öreg, de a szemét nem nyitotta ki.
- Nekem ez nem megy, Zel mester - felelte a tanítvány szomorkásan.
- Talán valami baj van?
- Igen, elég nagy baj van! - bólintott Gahi. - Már lassan három éve, hogy elhagytam szülőföldem, és beköltöztem a kolostorba, de még mindig nem találtam meg a bennem rejlő erőt.
- Már három éve? - a mester kinyitotta a szemét, és az égre emelte tekintetét.
- Igen, három éve, de most nem ez a fontos! - csattant fel a fiú, ám az öreg leintette.
- Gahi, tudod te, hogy a viharsárkányok miért képesek repülni?
- Mert a viharsárkány egy őselemet uraló lény, és a testében tárolt mágikus energiával képes a levegőbe emelkedni - felelte Gahi kissé bizonytalanul.
- A válasz tökéletes - bólintott Zel mester mosolyogva. - És azt tudod-e, hogy a viharsárkányok hogyan tanulnak meg repülni?
Gahi hosszasan elgondolkodott a kérdésen, többször elismételte magában, a kezére tetovált sárkány fejét bámulta.
- Úgy születnek - válaszolt végül mesterének.
- Sokan hiszik, hogy ezek a mágikus lények születésüktől kezdve képesek repülni, de ez nem így van.
- Nincs hozzá elég erejük? - kérdezte Gahi.
- De van, csak akkor még nem tudnak róla - felelte az öreg.
- Akkor hogyan tanulnak meg repülni a viharsárkányok?
A mester lassan felállt a kőtábláról, majd egy vöröses virágú bokorhoz sétált. Leszedegette az elszáradt szirmokat és leveleket, amiket összemorzsolt, aztán a földre hintette az őrleményt.
- Tudod, Gahi, az ifjú viharsárkányok kikelésük után azonnal elhagyják a fészket, és levetik magukat egy közeli völgybe, kanyonba vagy szakadékba. Ösztönösen érzik a testükben szunnyadó erőt, de csak akkor tanulnak meg repülni, ha olyan helyzetbe kerülnek, amikor a túlélés a tét. Te is megleled a benned rejlő erőt, ha eljön az ideje.