Viharsárkányok

A virágzó kerten egy kopasz fiú haladt át. Karján egy sárkányt ábrázoló tetoválás díszelgett, ami a vállától indulva a kézfejéig kúszott. A növényzeten túl, egy kis sziklatáblán ülve találta meg korosodó mesterét, aki éppen gondolataiba merülve meditált. A fiú csendben leült mellé, aztán homlokával a földet érintve meghajolt.
- Miért jöttél, Gahi? - kérdezte az öreg, de a szemét nem nyitotta ki.
- Nekem ez nem megy, Zel mester - felelte a tanítvány szomorkásan.
- Talán valami baj van?
- Igen, elég nagy baj van! - bólintott Gahi. - Már lassan három éve, hogy elhagytam szülőföldem, és beköltöztem a kolostorba, de még mindig nem találtam meg a bennem rejlő erőt.
- Már három éve? - a mester kinyitotta a szemét, és az égre emelte tekintetét.
- Igen, három éve, de most nem ez a fontos! - csattant fel a fiú, ám az öreg leintette.
- Gahi, tudod te, hogy a viharsárkányok miért képesek repülni?
- Mert a viharsárkány egy őselemet uraló lény, és a testében tárolt mágikus energiával képes a levegőbe emelkedni - felelte Gahi kissé bizonytalanul.
- A válasz tökéletes - bólintott Zel mester mosolyogva. - És azt tudod-e, hogy a viharsárkányok hogyan tanulnak meg repülni?
Gahi hosszasan elgondolkodott a kérdésen, többször elismételte magában, a kezére tetovált sárkány fejét bámulta.
- Úgy születnek - válaszolt végül mesterének.
- Sokan hiszik, hogy ezek a mágikus lények születésüktől kezdve képesek repülni, de ez nem így van.
- Nincs hozzá elég erejük? - kérdezte Gahi.
- De van, csak akkor még nem tudnak róla - felelte az öreg.
- Akkor hogyan tanulnak meg repülni a viharsárkányok?
A mester lassan felállt a kőtábláról, majd egy vöröses virágú bokorhoz sétált. Leszedegette az elszáradt szirmokat és leveleket, amiket összemorzsolt, aztán a földre hintette az őrleményt.
- Tudod, Gahi, az ifjú viharsárkányok kikelésük után azonnal elhagyják a fészket, és levetik magukat egy közeli völgybe, kanyonba vagy szakadékba. Ösztönösen érzik a testükben szunnyadó erőt, de csak akkor tanulnak meg repülni, ha olyan helyzetbe kerülnek, amikor a túlélés a tét. Te is megleled a benned rejlő erőt, ha eljön az ideje.