Ronom (városleírás)

Ronom

Ronom egy nyugati város, állandó lakossága nagyjából 30000 fő. Régen mezőgazdasági település volt, de zamatos borai és jól képzett harci és vadászkutyái hamar elhíresültek, amiért a kereskedőknek is megérte eljönni idáig. A város nagy területen fekszik, északi irányból a borászatoknak otthont adó dombok határolják, míg a többi oldalról legelők és szántóföldek fogják közre. Nyugaton egy mesterségesen duzzasztott tó található, amin keresztül vezet az út a városig.
Az elmúlt négyszáz évben a város nemessége irányította Ronomot, előtte a földesúri család belviszályai miatt szenvedett a nép. A bukást követően a nagy céhek és kereskedőházak - más néven családok - felosztották a várost maguk között, és mindenkinek a saját területéről kellett gondoskodnia, ez a mai napi így van.
Ronom vagyona főleg a borok és kutyák eladásából származik, de lovakkal és gabonával is kereskedik. Pénzneme a szőlőfürtöt ábrázoló aranytallér, amit nem szoktak váltani, magas nemesfém tartalma miatt pedig örömmel elfogadják a környező településeken is.
A város elrendezése igen sajátos, minden a területeket uraló családok épületei köré összpontosul. Minden az egyszerűségre törekszik, a fontosabb épületek csoportosan állnak, a nagyobb tereket széles utak kötik össze, ezért könnyen el lehet jutni bárhova. Minden út le van fedve, a nagyobbak macskakővel vagy kőlapokkal, a kisebbek kőtörmelékkel. Egybefüggő fal nincsen, a családok némelyike rendelkezik csupán kisebb védművekkel, de ez csak a saját területeket védi. A közbiztonság városrészenként változik, a lakosság moráljától és a családok pénzétől függ, de mindenhol van képzett helyőrség.
A város az új felosztás mellett a régi körzetek neveit is megtartotta, ami alapján öt kerületre osztható:

Pincesor (Felső-Ronom)

Aréna kerület
Kereskedő kerület
Alsó-Ronom
Fekete-Ronom

Pincesor: Egykor a tehetősebbek lakhelye volt, ám a borászatok hamar kivásárolták az összes épületet, és díszes borházakat, fogadókat építettek, vagy óriási pincéket alakítottak ki, amik a dombok alá is benyúlhatnak. A kerületben két nagy család dominál, mindkettő borokkal foglalkozik.
Aréna kerület: Neve megtévesztő, ugyanis az arénát lebontották a tűzvész után, napjainkban csak kutyaviadalokra kialakított "vermek" találhatóak itt. A kerületet csupán négy család uralja, akik kutyák tenyésztésével foglalkoznak, gyengébb társaikat kivétel nélkül bekebelezték.
Kereskedő kerület: Piactér, bazár, guruló boltok, meg ami kell. A kerületben két kereskedő család, illetve a pénzverő család a mérvadók, de a borászok által irányított "bábüzletek" is kiharcolták a tiszteletet. Az egyik nagy család ötlete volt a guruló bolt, amivel nem a vevő megy az üzletbe, hanem az megy a vevőkhöz. Erre csak a közadók fizetésének emelésével lehet jogosultságot szerezni, amit a kis családok nem engedhetnek meg maguknak.
Alsó-Ronom: A város lakónegyede, az átlagos emberek otthona. Nem a legbiztonságosabb környék, mivel a kerület családjai nem költenek sokat a közbiztonságra, csak amennyit muszáj. A kocsmák és fogadók feltűnően nagyok, mivel úgy lettek felépítve, hogy kisebb kutyaviadalokat is rendezhessenek a pincékben vagy a belső udvarokon. A kerület családjai szoros összhangban élnek egymással.
Fekete-Ronom: A város sötét oldala. A nagy tűzvész során porig égett a kerület, innen kapta a nevét is. A fedél nélkül maradt, nincstelen emberek a romok között újraépíthették házaikat, hála a családok adományainak, azonban már semmi sem volt olyan, mint azelőtt. Nyomornegyeddé vált a kerület, ahova berágták magukat a nem kívánatos családok, és a mai napig itt bonyolítják tisztességtelen üzleteiket. A közbiztonság fogalma a verőlegényeknél és torokmetszőknél kimerül, sötétedés után már csak az jár az utcákon, aki elég erős vagy túl hülye.

Családok

A kerületeket több család közösen irányítja, de mindig a gazdagabb, nagyobb családok szava érvényesül. Avatatlan szem a demokrácia példaképének látja a várost, de aki ismeri Ronom sötét oldalát, az tisztában van azzal, hogy az alvilág is kiveszi a maga részét a politikából. Senki nem mer keresztbe tenni a nagy családoknak, mert ha valaki nem tudja magát megvédeni, elég hamar egy sötét verem mélyén találhatja magát az illető, és életének utolsó perceit egy viadorral kell eltöltenie.
A városi gyűléseken ugyan minden család képviselteti magát, de a saját biztonságuk érdekében eladják a szavazati jogukat a kerület egyik nagy családjának. Ettől a gyűléseken egyedülálló szinkronmozgás tapasztalható: Amint kézfeltartással szavaz egy nagy család képviselője, a megvásárolt tagok nyomban követik a példáját. A kerületi tanácskozások ezzel szemben sokkal becsületesebben folynak, hiszen ott saját kerületük és jólétük érdekében kell döntéseket hozni a családoknak.
Ha egy céh vagy szövetkezet nem éri el a kellő szintet, nem léphet a családok közé, és nem kap szavazati jogot sem, tehát nincs beleszólása a közigazgatásba.
Minden kerületben vannak domináló családok, ezek pedig a következők:

Pincesor
Sadrawaal borház: Ronom egyik legerősebb családja. Az ő kezükben van a domb nagy része, ezért rengeteg kiváló minőségű bort termelnek. Vezetője mindig a legidősebb Sadrawaal leszármazott, a becsatlakozott borászatoknak nincs beleszólásuk a család ügyeibe. Elismert boraik többségét nem a városon belül értékesítik, hanem a saját kereskedőikkel hordatják szét a környező települések nemesei számára. A Pincesort már rég óta próbálják a saját uralmuk alá hajtani, de eddig még nem sikerült nekik. A család az Árnyvadász klán védelmét élvezi, cserébe nem kis összegekkel támogatják őket.
Harkon pincészet: A Pincesor másik nagy családja, a Sadrawaal borház vetélytársa. Támogatja a kerület kisebb borászatainak fejlődését, ennek ellenére nagyon elszigetelt család. Odafigyelnek birtokaik, boraik szuverenitására; a nőknek mindig külhoni férjet választanak, de kizárólag arannyal támogatják az ifjú párokat; a bortermeléshez csak a Harkon nevet viselő férfiaknak van joga. Bor mellett jelentős mennyiségű pálinkát is készítenek, aminek a Harkon névhez méltó a minősége. Főleg a helyi piacon adják el készítményeiket.
Aréna kerület
Kutyaszobrászok céhe: Neve is mutatja, hogy kizárólag szoborkutyák tenyésztésével foglalkoznak a család idomárjai. Befolyásukat a kutyák eladásából szerzett pénznek köszönhetik, ugyanis a képzettebb példányokért akár több ezer aranyat is elkérnek. Ronom nagy családjai mellett a környék nemessége is törzsvendégnek számít náluk.
Ranusha őrzői: Néma rona és ronomi viador idomításával foglalkoznak. Főleg házőrző - és nem ritkán rendfenntartó - kutyákat képeznek, de előfordulnak harci ebek is náluk. A városőrségben szolgáló kutyák mind ezen család idomárjainak köszönhetőek, de sok példány talál külhoni gazdára is. Az Árnyvadász klán rendszeresen rendel tőlük.
Halhatatlanok szövetsége: Csak vérbeli harci kutyákat képeznek, kivétel nélkül ronomi viadorokat. A család régen magába olvasztott egy alkimista céhet, azóta ők készítik az egyedi összetételű tápot, ami a szövetség védjegye. Sokan úgy gondolják, a náluk idomított kutyák nem képzett harcosok, hanem őrült gyilkosok. Ronom nagy viadalainak állandó szervezői, az ő birtokukban van a város legnagyobb "arénája". A kutyákat csak idomárral együtt adják el, akiket külön szerződtetnek a vásárlók.
Vadászegylet: Szoborkutya kivételével minden fajtát képeznek, és mint azt a család neve is mutatja, főleg vadászkutyákat tenyésztenek. Törpevadászaik híresen jól neveltek, általában tucatjával viszik őket megrendelésre, de a városi piacon is hamar elkelnek. Tehetséges idomárjaik gyakran szegődnek bérvadásznak a gazdag urak mellé, ezért pedig nem kevés fizetséget kapnak.
Kereskedő kerület
Aranyverők céhe: Ronom egyetlen családja, aki jogosult a pénzverésre, ezért nem csak a kerületben, de a városban is jelentős a szerepe. Független minden más családtól, tagjai megvesztegethetetlenek. Városszerte van bankházuk, ám a legnagyobb természetesen a Kereskedő kerületben található. Saját őrséget tartanak fenn, embereik képzett zsoldosok.
Szekérszövetség: Ez a család főleg a külkereskedelem miatt alapult. Tagjai közös pénzből fizetett zsoldos csapatokat bérelnek a környező településekre induló konvojaikhoz, így védve az árut az utakon leselkedő veszélyektől. Nyílt titok, hogy a Sadrawaal család már többször megpróbálta rátenni a kezét a Szekérszövetségre, de eddig minden terve kudarcba fulladt.
Szabad kereskedők: A család élvez jogosultságot a külhoni kereskedők vámolására. Készleteiket nem szállítják máshova, csak városon belül kereskednek. Tagjai közül sokan a borász családok által létrehozott bábüzletek vezetői, ezért a család neve nem teljesen fedi a valóságot. A saját pénzből fenntartott őrség veteránok által képzett katonákból áll, ezért nagyon szervezettek.
Alsó-Ronom
Bortestvériség: A kerületben élő borászok családja. Alsó-Ronomban sok szimpatizánsa akad, mert az olcsó - de jó minőségű - borok mellett viszonylag képzett őrséggel is ellátják a várost. A családhoz tartozó kocsmák és fogadók hangulatosak, áraik megfizethetőek. A nagyobb helyeken fizetett bárdokat alkalmaznak, akik néha magukra vállalják a kidobó szerepét is.
Játékmesterek: A kerület közösségi életéért felelnek, ők rendezik a kisebb kutyaviadalokat. Közepesen képzett viadorokat tartanak, amiket főleg korcs kutyákkal, farkasokkal, alkalomadtán bikával vagy medvével eresztenek össze a különlegesen kialakított kocsmák vermeiben. A város biztonságosabb környékein játékbarlangokat is üzemeltetnek, emellett különböző bódítószereket is árulnak. Épületeiket tolvajokkal, bárdokkal és tagbaszakadt verőlegényekkel őriztetik.
Fekete-Ronom
Árnyvadász klán: Kíméletlen orgyilkosok, nem ismernek kegyelmet. A Sadrawaal család pénzéből élnek, cserébe védelmet biztosítanak a borház tagjainak. Aljas módon, főleg mérgekkel ölnek, de nyílt harcban is veszélyesek. A klán vámolja a fekete kereskedelmet, valamint sokféle bódítószert adnak el a városban és azon kívül is. Saját kerületükben nagyon veszélyesek, de Ronom többi részén inkább a háttérbe húzódnak. A kisebb boltoktól és ivóktól védelmi pénzeket szednek, a városőrséget pedig gyakran lefizetik, így tevékenységeiket akadálytalanul végezhetik.
Hollótoll céh: A város legtitokzatosabb családja. Tagjai képzett gyilkosok, sokan mágiát is használnak. Varázstudóik különleges felszerelésekkel látják el a családot, de a megfelelő összeg ellenében megrendelésre is dolgoznak. Szigorú szabályok szerint élnek, megszegésüket halállal büntetik. Ronom minden kerületében van őrházuk, így szinte mindenről elsőként értesülnek. Létezésük hasznos a város számára, mivel lelkiismeretesen vadásznak a nem kívánatos személyekre, orvkereskedőkre, tolvajokra, ezzel segítve a városőrség munkáját. Diszkréten kezelik a megbízatásokat, mindig elvégzik a feladatukat. Gyakran fordulnak hozzájuk a környező települések, ha segítség kell az ottani alvilág szabályozásához.

Vallás

Ronom minimális tiszteletet szentel az Istenek házának, minden kerületben egy-egy közös szentély található, de ezek közül sem mindegyikre jut felszentelt pap.
A város saját bálványa Ranusha, a bor és jókedv istennője, kinek a környező települések is tiszteletüket teszik. Buja, csábító, alulöltözött alakban szokták ábrázolni, a festményeken mindig vörös hajjal és levelekből készült ruhában látható. Nincs olyan tér, ahol ne állna legalább egy Ranusha-szobor, a fontosabb csomópontokon még templomokat is állítottak neki a városiak. Ezek a díszes épületek adnak helyet a legtöbb ünnepségnek, a köréjük emelt lugasok alatt hajnalig tartó mulatozásokat szoktak rendezni egy-egy esküvő alkalmával.
Imái vidám hangvitelűek, dallamosak, az idegenek gyakran egyszerű bordalnak hiszik.
A városiak bort szoktak áldozni a különlegesen kialakított, tölcsér formájú oltáron, mielőtt fohászkodnak az istennőhöz, a mennyiség a kérés nagyságától függ. A csecsemőket borban fürösztik egy hónapos korukban, ezzel védik az ártó erőktől. A temetéseket mindig a dombokon tartják, az elhunyt sírját nem szokás túldíszíteni, csupán a közepére ültetnek egy fiatal szőlőhajtást.

Lakosság és Kultúra

Ronom lakóinak többsége közvetlen, nagyhangú, őszinte. Tisztességesen dolgozik mindenki, nem szokás kibújni a munka alól. A férfiak esténként elmennek otthonról, hogy meglátogassák kedvenc fogadójukat, kocsmájukat vagy zugivójukat, ám ezalól kivételt képeznek a tehetősebb urak, mivel ők saját rezidenciájukon iszogatnak. Egyik helyi szokás, hogyha valakinek vagy valaminek az egészségére isznak, az első korty italt mindig a földre öntik. Mivel a ronomi ember általában vidám, mindig iszik valamire, ezért a tömény italok csak ritkán kerülnek elő. Átlagos napokon nem szokás lerészegedni, ezért egy-két kupa bor után hazatér a dolgos ember.
A gyermekeket tizennégy évesen avatják felnőtté (ekkor ihatnak először többet egy kupa bornál), de csak gyermekáldás után kell munkába állniuk.
Az ifjaknak elnézik, ha néha kimaradnak otthonról, de a lányokat csak akkor engedik el éjszakára, ha biztos kézben tudják a szülők. Mivel Ranusha egyes imái hirdetik a szerelmet, a nemi vágyak kielégítését, nem ritka, hogy a lányok húsz éves koruk előtt szülnek, de ha nem tudják az apa kilétét, az nagy szégyen a családnak.

Kereskedelem

Ronom borai és kutyái között több híresség is található, melyekre a helyiek nagyon büszkék, ezért is cserélték le régi városi címert a mostanira, amin zöld alapon két ágaskodó kutya fog közre egy fürt szőlőt - ezek mind aranyszínűek. Emellett ritkaságnak számítanak ugyan, de az avatott utazó találkozhat a város "legendás" pálinkáival is, amiket a helyiek csak ünnepek alkalmával hoznak elő.

Híres borok:
Ronomi szűzleány: Könnyű, édes vörösbor, főleg desszertekhez fogyasztják. A nők kedvelt bora, gyakran előkerül egy-egy beszélgetés vagy családi összejövetel alkalmával. Ronom minden fogadójában és kocsmájában fellelhető, igen olcsón mérik.
Ranusha vére: Testes vörösbor, általában vadhúsokhoz fogyasztják, mert jól társul a fűszeres, karakteres ízekhez. Úgy tartják, csak akkor igazán jó a bor, ha pont olyan vörös, mint Ranusha haja. A templomban mindenki ezt szokta áldozni az istennőnek, és ebben fürösztik a csecsemőket is. Mivel nagy mennyiségben készítik, a legócskább ivóban is kapható.
Harmatbor: Rózsaszín árnyalatú, kristálytiszta bor, szárnyasokhoz szokás fogyasztani. Különlegessége, hogy szüret idején a szőlőfürtökre kiült harmatot a szüretelők gondosan vödrökbe gyűjtik, amit aztán hozzáöntenek a nedűhöz, mielőtt a hordókba töltik azt. Elkészítése miatt igen drága, ezért csak a nagyobb fogadók engedhetik meg maguknak, hogy tartsanak belőle egy-két hordóval.
Ronomi feketebor: A közkedvelt fekete szőlőből készül ez a karakteres bor. Színe majdnem fekete, fény felé tartva ibolyaszínűnek látszik. Sertésből és marhából készült ételek mellé fogyasztják. A legtöbb fogadóban és ivóban tartanak belőle néhány hordóval.
Farkasvér: Vörös színű, erősen fűszeres ízű bor, amit az idősebb városiak csak vadászbornak neveznek. Főként bárányhús mellé fogyasztják kísérőnek. Régen a dombokon túlra járó vadászok itták, amibe alkalomadtán valóban csepegtettek a megölt farkasok véréből. Napjainkban már nem használják ezt az összetevőt, csak a hagyományokat hűen őrző borászok. A városban igen elterjedt és kedvelt bor, nincs ivó nélküle.
Keltegető: Ronom egyetlen fehér - azaz inkább aranyszínű - borfajtája. Kellemes, kissé fanyar íze megosztja a lakosságot, sokan visszautasítják, ha ezt kínálják nekik, mások viszont örömmel fogyasztják. Gyümölcsök, könnyű ételek mellé szokták kortyolgatni. Nevét azért kapta, mert ha a bort felöntik mézes tejjel, egy ízletes ital lesz az eredmény, ami kiváló a másnaposság elűzésére. Csak olyan környéken kapható, ahol elegen igényt tartanak rá.

Híres kutyafajták:
Néma rona: Az éjszakák rettegett teremtménye, hangtalan gyilkos. A rona minden jellemzőjét őrzi, az egyetlen kivétel, hogy a néma rona nem képes semmilyen hang kiadására. Állítólag az első tenyészpéldányokat mágikus úton némították meg, amit utódaik is örököltek. Magassága 2,5 arasz körül mozog, átlagos termetéhez hosszú lábak társulnak. Fejformája enyhén keskeny, pofája a farkasokéhoz hasonló. Füle hegyes, farka felfelé ível, ritkán kurtítják. Bundája rövid, mégis dús, egyenes szőrzetű. Alap színe fekete, de a fehér mintázatot és maszkot is elfogadják a tenyésztők. Viselkedése kimért, nyugodt, mindig tartja a távolságot, és csak gazdájának fogad szót, ha az kiharcolta a falkavezér szerepét. A parancsot halálig követi, nem ismer félelmet. Átlagon felüli szaglása miatt szinte lehetetlen elbújni előle, kitartóan üldözi áldozatát. Főleg házőrzőként tartják, de nem ritka, hogy a helyőrség tagjai között is feltűnik.
Ronomi viador: Vérbeli harci kutya, létezésének egyetlen célja a gyilkolás. Születésétől kezdve edzik, emellett egy különleges, csak a ronomi alkimisták által előállított táppal etetik, ez teszi kiemelkedővé a más vidékeken tenyésztett fajtársai közül. Élete során csak egyetlen embernek engedelmeskedik, ezért csak azok tartják házőrzőként, akik meg tudják fizetni az idomárja bérét. Főként a nép szórakoztatására tenyésztik, az arénákban bikák, medvék, farkasok vagy fajtársai ellen szokott küzdeni, de olykor megesik, hogy halálra ítéltekkel kerül szembe. Feje széles, pofája enyhén nyomott, fülét és farkát teljesen levágják. 2-2,5 arasz magas, teste tömör izom. Szőrzete rövid és durva, általában egyszínű, de az sem ritka, hogy foltos vagy rajzolatos mintát visel. Lobbanékony, agresszív természetű, de idomárja egyetlen szavára is hallgat. Szereti, ha figyelnek rá, elvárja a simogatást és kedveskedést, ha úgy véli, jó dolgot csinált.
Szoborkutya: Maga a megtestesült elegancia, tenyésztése már-már művészetté vált. Akik nem értékelik ezt a fajtát, csak díszkutyának gúnyolják. Ronomban évente többször is megrendezésre kerül az a verseny, ahol a tenyésztők megmutathatják, mire képes a saját szoborkutyájuk. Ennek a kutyafajtának ugyanis az a tulajdonsága, hogy parancsra tökéletesen mozdulatlanná tud meredni, akár egy igazi szobor. A póz nehézségétől függően legalább két percre meg tud dermedni, de átlagosan akár több órát is kibír teljesen mozdulatlanul. Magassága közel 1 láb körül mozog, teste karcsú, lábai hosszúak. Feje keskeny, pofája nyújtott. Füle természetes állapotban lelóg, farka szögegyenes, de tetszés szerint kurtítani szokták. Rövid szőrzetének érintése selyemre emlékeztet, színe mindig szürke, ám nagyon ritkán születik márvány mintázatú is. Az ilyen kölyök ára egy nagyobb földbirtokéval és annak javaival is vetekedhet. A szoborkutya másik érdekessége, hogy szeme nem barna, hanem fehér vagy aranyszínű, ez vérvonalanként változik. Érzéketlen kutyafajta, nem szereti az emberek közeledését, csak ha úgy tartja kedve. Bár nagyon okos, betanítása évekig is eltarthat. Nyugodt vérmérsékletű, engedelmes fajta, de ha nem úgy bánnak vele, ahogy elvárná, nagyon makacs is tud lenni. A gazdag urak kedvtelésből tartják.
Törpevadász: A félreértések elkerülése végett tisztázni kell, hogy ez a kutyafajta nem a kedvenc áldozatáról kapta a nevét. A törpevadász kis termetű, tömzsi, nagyon szívós, magassága átlagosan 1-1,5 arasz között váltakozik. Feje kerek, pofája enyhén nyomott, fülét és farkát kurtítják. Szőrzete rövid és puha, színe zsemlebarnától a feketéig változik, de mindig egyszínű. A világosabb példányoknak fekete maszkjuk van. Türelmes, intelligens kutya, a gazdájához nagyon hűséges, ha megkapja a kellő odafigyelést. A jól képzett példányok elbírnak egy rókával, tízes falkában akár egy medvét is legyűrnek, ezért a vadászatok elengedhetetlen résztvevői. Méretei miatt a nők ölebként tartják.

Híres pálinkák:
Ranusha átka: Méregerős törkölypálinka, ami kiharcolta magának az elismerést. Általában temetés után isszák, de a nagyobb fogadókban gyakran előfordul. Neve egy tréfás történetből ered, miszerint élt a városban egy nagyszájú ember, akit Tardarnak hívtak. Tardar minden este más ivóba tért be, és megmondta a pultosnak, hogy töltsön neki a három legerősebb italból, amit ha egyhuzamban meg tud inni, és utána kézen állva eljut az ajtóig, akkor nem fizet ki. Persze a szájhős bírta az italt, mindig elért az ajtóig, a pultosok pedig csak beletörődtek az egészbe. Mikor Tardar híre elterjedt, sorra hívták a fogadókba, de semmi sem ütötte ki. Egy napon az öreg Garni elment Ranusha templomába, és az istennő áldását kérte az egyik üveg pálinkájára. Este Garni elhívta Tardart a kocsmájába, de az öreg csupán egy pohárkával töltött ki. A szájhős lehúzta a pálinkát, amitől még négykézláb is alig talált el az ajtóig. Ezután minden fogadós megáldatta a legjobb törkölypálinkáját, Tardar pedig nem ivott többet ingyen. Azóta minden férfi Ranusha átkának nevezi azt a pálinkát, amit megáldatnak, mert egy kupica is véget vethet az ivászatnak.
Ronomi faltörő: Karcos ízű, ágyas szőlőpálinka, szinte minden ivóban megtalálható, közkedvelt ital. Egyszer egy átutazóban lévő férfi, aki jól láthatóan nem az erejével kereste a kenyerét, megivott néhány pohárral belőle. Mikor a fejébe szállt, kiment a fogadó elé, ahol erejét fitogtatva belerúgott párszor egy akkor épp építés alatt álló ház falába. Mivel a fal még nem volt készen, a rúgásoktól egyszerűen kidőlt, a fogadós pedig azután csak faltörőként nevezte a pálinkát, ami idővel elterjedt a városban.
Szomszédűző: Egyszerű szőlőpálinka, amit érdekes módon rókapaprikával készítenek el. A külhoniak nem nagyon szeretik a keserű íze miatt, de a helyiek előszeretettel fogyasztják. Úgy tartja a szóbeszéd, hogy nevét és létezését egy ronomi lakosnak köszönheti, akit csak Barten bácsinak hívtak. Az öregnek volt egy szemtelen szomszédja, aki lopkodta a pálinkáját. Mikor rájött a tolvaj kilétére, elrejtette mindet, a helyére pedig azt a szőlőpálinkát rakta, amihez hozzáadta a rókapaprikát is. Mikor a szomszéd éjjel átosont, hogy igyon egy kicsit, a megszokott íz helyett teljesen mást érzett. Annyira rosszul lett a pálinkától, hogy másnap el is költözött Barten bácsi háza mellől. A hírhedt pálinka receptjéért a város összes pálinkafőzője sorban állt, Barten bácsi pedig némi arany ellenében örömmel elárulta a titkos összetevőt.
Ronomi életvíz: Mézzel ízesített törköly, amit furcsa módon melegen fogyasztanak. A nagyobb fogadókban külön tálcán szolgálják fel, aminek kis tartóiban különböző fűszerek vannak, ezekkel tetszés szerint lehet ízesíteni. A szegényebb városrészeken ezeket a fűszereket felváltják a bódítószerek. Nevét egyszerűen azért kapta, mert ha egy frissen elhalálozott illetőnek a szájába csepegtetnek ebből a pálinkából, az rögtön magához tér, hogy ihasson még belőle, annyira finom. Íze miatt a nők is előszeretettel fogyasztják, és szinte mindenhol megtalálható a városban.

Állatok és növények

Ronom és környéke bővelkedik a vadakban, főleg vaddisznó, őz és szarvas járja a dombokat, de találkozhatunk fácánnal is. Ragadozók közül a róka a legelterjedtebb, ám több farkasfalka is tanyázik a közelben. A mesterséges tó partján vadkacsák szoktak fészkelni, a vízben pedig néhány halfaj is megtalálható.
A tanyákon szarvasmarhát, sertést, bárányt, valamint baromfit tartanak. A városban egy kis család - a del Martimo-ház - lótenyésztéssel foglalkozik, méneseik gyakran szoktak vágtatni a déli legelőkön.

Érdekes állatok:
Szüreti medve: A környék egyetlen medvefajtája. Valamivel kisebb és mozgékonyabb, mint a barnamedve, és nem alszik téli álmot. Amíg jó az idő, nem merészkedik a települések közelébe, de az ősz közeledtével - általában szüret idején - egyre gyakrabban portyázik a tanyák környékén, ahol megtámadja a jószágot. Tél elején 3-5 utódot hoz világra, de ha nem talál eléggé eldugott helyet, a vadászok könnyen megfoszthatják kölykeitől. A fogságban nevelkedett példányokat gondosan etetik és edzik, hogy később a vermekben harcoljanak a viadorok ellen.
Álmos réce: A mesterséges tó egyik érdekes madara, minden sűrű növényzetű vízparton megtalálható. Nevét azért kapta, mert átlagosan 16-18 órát alszik egy nap. Nádasok közepére fészkel, de a fiatal egyedek a tavak közepén szoktak aludni, ahol csak nehezen éri el őket az ember. A hímek nagyon agresszívak, főleg ha felébresztik őket, ami nem nehéz, mivel igen éberen alszanak. Tavasz elején kezdenek párt keresni maguknak, ilyenkor jellegzetes sípoló, berregő hangot hallatnak. A tojó 5-10 tojást rak le a fészekbe, amiből az ínyencek egyik kedvelt desszertje, az édes tojáshab készül, ebbe gyümölcsöket szoktak mártogatni. A tojás héjából víziókat okozó altató készíthető.
Skarlátszemű sólyom: Ez a ragadozó madár elsősorban a településeken belül fészkel, és az ott élő, nála kisebb állatokra vadászik - rágcsálókra, madarakra, olykor macskákra. Éjszaka aktív, ezzel magyarázható fekete tollazata és skarlátszínű szeme, amivel tökéletesen lát a legnagyobb sötétben is. Hangtalanul közlekedik, sokan bagollyal szokták összetéveszteni, de azzal ellentétben a skarlátszemű sólyom gyorsan, cikázva repül. A vadászok nagyon szeretik, mert könnyen idomítható, és fajtársaival ellentétben akár erdőben is alkalmazható, egyetlen hátránya viszont az, hogy túl erős fényben gyakorlatilag megvakul.
Csíkos levéltekerő: A borászok ádáz ellensége, a szüret hírvivője. Egy arasz magas, barna bundás maki, hátán sötétzöld csíkokkal. Általában kis családokban élnek az erdőben, ahol gyümölcsökön és bogyókon élnek, de ahogy közeleg a szüret, ellepik a szőlősöket. Neve onnan ered, hogy mindig keres egy nagyobb levelet, amiből tölcsért formál, ebbe gyűjt élelmet magának. Ha elég ennivalót szedett, egy biztonságos helyen elfogyasztja azt, végül az összehajtott levelet eldobva visszatér az erdőbe. Csak a tökéletesen megérett gyümölcsöket szedi le, ezért hívják a szüret hírvivőjének.

A város földjein gabonaféléket termesztenek, emellett kisebb gyümölcsösök is vannak, ahol főleg mérsékelt övi gyümölcsfák találhatóak. A dombokat és a legelőkön túli földeket lombhullató erdő nőtte be, elterjedt a tölgy, a bükk és a cser. A borászok által betelepített szőlőfélék között a vörösborok alapjául szolgáló fajták dominálnak, mivel a fehérbort nem sokan szeretik.

Érdekes növények:
Rókapaprika: Ez a cserjeféle a környező erdőkben honos. Mindig fák tövénél nő, szabadon hamar elpusztul, a tudorok szerint élősködik a gyökereken. Szára és ágai nem fásulnak el, a növény egész évben megtartja sötétzöld színét. Levelei nem nagyobbak az ember fülénél, egyenesek, és valamivel világosabbak az ágaknál. Nevét a terméséről kapta, ami kezdetben fehér bogyóként növekedik, de aztán leve nagy részét leadja a növénynek, végül ökölnyi nagyságúra fújódik. Érés közben pirosodni kezd a termés, míg csak a vége marad fehér, ekkor alkalmas a leszedésre és fogyasztásra - ebben az állapotban úgy néz ki, mint a rókák farka. A helyiek porítva fűszerként, frissen a rókavár nevű étel alapanyagaként használják. A túlérett rókapaprika lassan elfeketedik, úgy pedig méreg főzhető belőle, ami nagy mennyiségben vakságot eredményez.
Fekete szőlő: Mivel lédús terméséből sok bor készíthető, igen elterjedt a város dombjain. Különlegességét az adja, hogy szüret idejére nem csak a fürtök, hanem a levelek is feketébe borulnak. Leve szintén sötét színű, amivel bizonyos eljárások után ruhát színeznek, írnak vagy festenek. Levele sajátos tulajdonsága, hogy ha forró vízbe mártják, tartósan megkeményedik, így dekorálni szoktak vele, de nem ritka az sem, hogy különféle eszközöket, felszereléseket készítsenek belőle.
Vízicitrom: Ez a növény a vízpartokon szokott megtelepedni, főként az iszapos aljzatot kedveli. Teljes egészében hasonlít a hínárra, ám a nyár végén a vízfelszínre engedi citromra emlékeztető termését. Nagyon keserű, de a merészebbek magában is megkóstolhatják, máskülönben ételek ízesítésére használják. Néhányan már kora tavasszal begyűjtenek néhány szemet, mert az éretlen termésből olyan főzet készíthető, ami akár órákra is úgy összehúzhatja az ember száját, hogy az meg sem tud szólalni.
Tarakka: 10 láb magasra is megnőhet ez a különleges fa. Ritka a környéken, de ahol megveti a gyökereit, ott minden más kipusztul, nem tűr más növényt maga körül. Szára és minden ága egyenes, kiváló alapanyag fegyverek és szerszámok nyeléhez. Levele nincsen, ellenben egész felületét tövisek borítják, szúrása a csaláncsípéshez hasonló. Valószínűleg azért fejlődött így a fa, mert évente csak egyetlen egy termést hoz, ami viszont olyan édes, mint a méz. Ritka ágaira szeretnek fészkelni a madarak, mert a fa tövisei megvédik őket, és szemkápráztató virága vonzza a rovarokat. Ősszel fejni szokták a töviseket, mert méreg és gyógyszer egyaránt készíthető belőle.

A város térképét megtekinthetitek ITT!