Dorin, a fiatal tehetség

A fényűző trónterembe egy alacsony, fiatal lány lépett be. Világos barna haja a vállát súrolta, fekete, ujjatlan felsője szorosan simult karcsú testéhez. Kezében hosszú alabárdot tartott, a nagyúr testőrei elámulva kérdezték egymástól, vajon egy ilyen törékeny teremtés, hogy bírhat el egy akkora fegyvert. A trónszék előtt megállt, majd mélyen meghajolva köszöntötte a korosodó uralkodót.
- Kit tisztelhetek benned, fiatal leány? - kérdezte mély hangján.
- Dorin Distrar vagyok - felelte a lány, miközben kihúzta magát.
- És mi járatban vagy erre?
- Azért jöttem, hogy támogatást kérjek, mert én is azt északi hordák ellen akarok vonulni. - válaszolt határozottan.
A király és mellette ülő fia hangos nevetésbe kezdett, amit a lány egy darabig eltűrt, de mikor elfogyott a türelme, nagyot dobbantott a lábával.
- Nem viccelek, harcolni akarok!
- Te csak egy törékeny lány vagy - mondta az uralkodó, miközben örömkönnyeit törölgette. - És miből gondolod, hogy támogatnálak?
- Sokkal jobb harcos vagyok, mint bármelyik zsoldos vagy királyi testőr, és ezt be is tudom bizonyítani! - kiáltotta idegesen Dorin.
- Túl nagy a szád és pimasz vagy! - háborodott fel a király. - Azonnal dobjátok ki! - intett két őrnek, akik a parancsra a lány felé indultak.
Dorin megfordult, megforgatta alabárdját, majd hosszú nyelével nyakon ütötte az egyik páncélost, közben egy gyors mozdulattal kigáncsolta a másikat. Az uralkodó és fia szájtátva figyelték, ahogy a lány kecsesen mozogva leszereli a két őrt. Mikor látta, hogy ellenfelei nem tudnak felkelni a nehéz páncél miatt, visszapörgette maga mellé a hatalmas szálfegyvert és elindult kifelé.
- Nem kell kidobatni, kitalálok egyedül is - intett hátra Dorin.
- Bármivel támogatlak téged, beosztalak az egyik zászlósúr mellé, még egy kis birtokot is kapnál tőlem, itt a közelben - győzködte a nagyúr.
- Nincs szükségem a támogatására - válaszolt lekezelően. - Beállok az egyik zászlósúr seregébe.
- Akkor egyszer én foglak kitüntetni - mondta megkönnyebbülve az uralkodó.
- Azt nem mondtam, hogy a maga földjén maradok katonának - nevetett a lány.